A sorozat előző cikkében foglalkoztunk a szerződés tárgyának megfelelő szerződés típus megválasztásának fontosságával.  Most tekintsük át a szerződés formájával kapcsolatos tudnivalókat!  Vizsgálódásunkat most is a vállalkozási szerződésre és a megbízási szerződésre korlátozzuk.

 Az alapvető kérdés: kötelelző-e a szerződést írásba foglalni?  A hatályos szabályozás szövegét tekintve első közelítésre úgy tűnik, hogy a Törvénykönyv nagyon engedékeny:

Ptk.216. § (1) Szerződést jogszabály ellenkező rendelkezése hiányában akár szóban, akár írásban lehet kötni. A szerződési akaratot ráutaló magatartással is kifejezésre lehet juttatni.

A jogszabály tehát nem csak a szerződés tartalmát, hanem a szerződés formáját tekintve is nagy teret enged a szerződő felek akaratának.  Ez a szabadság azonban mégis korlátozott.   Az egyik ilyen korlát a „jogszabály ellenkező rendelkezése”.  Ilyen rendelkezést találunk például a vállalkozási szerződéssel kapcsolatban a Ptk. 412. § (2) bekezdésében, mely szerint a kutatási szerződést írásba kell foglalni.

A szerződést, mint azt korábban tárgyaltuk, főszabályként a felek kölcsönös akarata hozza létre.  A szerződéses akarat kinyilvánításával kapcsolatban a Polgári Törvénykönyv hatályos szabályozása engedékeny:

 Ptk.216. § (1) Szerződést jogszabály ellenkező rendelkezése hiányában akár szóban, akár írásban lehet kötni. A szerződési akaratot ráutaló magatartással is kifejezésre lehet juttatni.

 A szóban vagy az írásban kinyilvánított szerződéses akarat talán nem igényel külön magyarázatot.  Mi is a ráutaló magatartás?  Amikor magatartásunkkal fejezzük ki a szerződés megkötésére irányuló szándékunkat.  A mindennapi élet során számos esetben kötünk ezen a módon szerződést.  Amikor egy önkiszolgáló üzletben a kosarunkba tesszük a terméket, amikor gépkocsinkkal behajtunk a fizető parkolóba, akkor sem írásban, sem szóban nem erősítjük meg az akarat kifejezését.  De értékelhető-e szerződéskötésre irányuló akaratnak valamely cselekmény, vagy nyilatkozattétel elmulasztása?