Ellenérték fejében munkát végezni többféle jogviszony alapján lehet. Ilyen szerződéses kapcsolat jellemzően a munkaviszony, köztisztviselői, közalkalmazotti jogviszony, megbízás, vállalkozási jellegű jogviszony, vállalkozási szerződés, szövetkezeti tagság. A különböző foglalkoztatási formákra vonatkozó jogi szabályozás lényeges eltéréseket mutat.

A szabályozás 1992-ig viszonylag egységes volt, a munkavégzésre vonatkozó szabályokat az 1967. évi II. törvény tartalmazta. Bár ekkor is voltak kisiparosok, szakmai szövetkezetek, azonban arányait tekintve ezen gazdálkodási formák jelentősége gyakorlatilag elhanyagolható volt. Mivel a legfőbb foglalkoztató közvetlenül vagy közvetve maga az állam volt, a törvényi szabályozás meglehetősen egységes volt.

A piacgazdaság kialakulásával, megerősödésével megjelent az igény, hogy a foglalkoztatás feltételeit a felek szabadabban, az állami szabályozástól mindinkább függetlenedve alakíthassák ki. Az 1992. évi szabályozással a közszolgálatban dolgozókra és a versenyszférában foglalkoztatottakra vonatkozó szabályozás már figyelembe vette az eltérő szabályozásra vonatkozó igényeket. Az általános szabályokat az 1992. évi XXII. törvény fogalmazza meg. A közszférában dolgozókra vonatkozó speciális szabályokat az 1992. évi XXXII. törvény, illetve az 1992. évi XXXIII. törvény tartalmazza. Mivel a közszférában dolgozók illetményét közpénzekből fedezi a foglalkoztató, itt a részletesebb szabályozás továbbra is jellemző.

A munkaviszonyra vonatkozó szabályozás liberalizálódása mellett egyre inkább népszerűvé vált az önfoglalkoztatás, az egyéni vállalkozás, a társas vállalkozás. Ezekre a gazdálkodási formákra vonatkozó jogi szabályozás jelentősen eltér.

Munkaadói kötelezettség
Az alternatív foglalkoztatási formák elterjedése ellenére a meghatározó foglalkoztatási formának ma is a munkaviszonyt, illetve a közalkalmazotti, köztisztviselői jogviszonyt tekinthetjük. A munkaviszony nem önálló tevékenység, a munkáltató viseli a gazdálkodás kockázatát, a munkavégzés a munkáltató költségén, telephelyén és utasításainak megfelelően történik. A munkáltatót számos adminisztratív kötelezettség terheli, gondoskodnia kell a biztonságos, egészséget nem veszélyeztető munkakörülményekről, a pihenésre fizetett szabadságot, betegség esetén távolléti díjat, illetve táppénz-hozzájárulást kell fizetnie. A munkaviszony megszűnése esetén a törvényben előírtaknak megfelelő felmentési időt kell biztosítani, végkielégítést kell fizetni, és még nem is beszéltünk a világviszonylatban is igen magas közterhekről.

Feketemunka
A munkáltató erősebb érdekérvényesítő képességgel rendelkezik, mint a munkavállaló, ezért a jogalkotó törekvése, hogy kötelező előírásaival fokozott védelemben részesítse a gyengébb felet. Vannak munkáltatók, akik a munkaviszony létesítésével járó kockázatokat, kiadásokat úgy kívánják megtakarítani, hogy dolgozójukkal nem kötnek munkaszerződést, és a foglalkoztatást nem jelentik be a hatóságnak. A Btk. 310/A. § (1) pontja értelmében az a munkáltató, aki munkaszerződés nélkül, vagy színlelt szerződéssel alkalmazott munkavállaló­ja részére járó, személyi jellegű juttatáshoz kapcsolódó, a kifizetőt terhelő, az államháztartás valamely alrendszerébe kötelezően előírt közteher-fizetési kötelezettség teljesítését elmulasztja, és ezzel az adóbevételt csökkenti, bűncselekményt követ el.

 Szabálytalan alkalmazás
Ennél kifinomultabb megoldás, amikor a munkaviszonyt valamely más jogviszonynak, megbízásnak vagy vállalkozásnak álcázzák. Ezek a szerződési kapcsolatok lényegesen kevesebb költséget, adminisztrációs terhet rónak a gazdálkodó szervezetekre. A gyakorlatban azonban ezek az esetek könnyen kiszűrhetők. Ha a "vállalkozó" naponta bejár a "megrendelő" telephelyére, ahol a "megrendelő" eszközeivel reggel nyolctól délután ötig a munkaköri leírásában meghatározottak szerint munkát végez, majd a tárgyhót követő hónap 10. napján megérkezik a "vállalkozói díj" a számlájára, akkor könnyen megeshet, hogy az adóhatóság munkaviszonnyá minősíti a jogviszonyt, adóhiányt és jogkövetkezményeket állapít meg

Megjelent a BAUTREND magazin 2009. március-április havi számában.