Határozott idejű, vagy határozatlan idejű munkaviszony?
Írta: dr. Holló Sándor |
A munkaviszony többnyire tartós munkakapcsolatot feltételez. Ennek megfelelően a Munka Törvénykönyve is ezt tekinti az alapvető formának. Vannak azonban helyzetek, amikor az együttműködés csak egy feladat megoldására, egy helyzet kezelésére vonatkozik.
Határozatlan idejű munkaviszony Amennyiben felek a munkaszerződésben másként nem rendelkeznek, a munkaviszony határozatlan időre alakul. Tartós foglalkoztatás esetén ez a megfelelő forma. A próbaidő eredményes elteltét követően nincs különösebb tennivaló, nem szükséges a munkaszerződés hosszabbítgatása. A munkaviszonyból fakadó egyes jogok, kötelezettségek mértéke a munkaviszony hosszához igazodik. Ilyen a felmondási idő és a végkielégítés mértéke. Ezek a szabályok, amellett, hogy a hűséget, lojalitást díjazzák, a munkakapcsolatok kiszámíthatóságát is szolgálják. Így például, a hosszabb munkaviszonyhoz kapcsolódó hosszabb felmondási idő védi a munkáltatót attól, hogy régi, tapasztalt kollégáit egyik napról a másikra elveszíthesse, fel tud készülni a változásokra.
Ellenérték fejében munkát végezni többféle jogviszony alapján lehet. Ilyen szerződéses kapcsolat jellemzően a munkaviszony, köztisztviselői, közalkalmazotti jogviszony, megbízás, vállalkozási jellegű jogviszony, vállalkozási szerződés, szövetkezeti tagság. A különböző foglalkoztatási formákra vonatkozó jogi szabályozás lényeges eltéréseket mutat.
A szabályozás 1992-ig viszonylag egységes volt, a munkavégzésre vonatkozó szabályokat az 1967. évi II. törvény tartalmazta. Bár ekkor is voltak kisiparosok, szakmai szövetkezetek, azonban arányait tekintve ezen gazdálkodási formák jelentősége gyakorlatilag elhanyagolható volt. Mivel a legfőbb foglalkoztató közvetlenül vagy közvetve maga az állam volt, a törvényi szabályozás meglehetősen egységes volt.